Bátran kimerem jelenteni, hogy Victor Salva egyetlen maradandó filmje az Aki bújt, Aki nem, ami azért, valljuk be, elég szomorú, hiszen nem egy korszakalkotó vagy zseniális műről van szó, hanem egy egyszerű véres, menekülős szörnyfilmről, ami eléri a célját, de a laikusokat nem fogja lenyűgözni. Hogy miért gondolom ezt? Lássuk.
Történetünk egy isten háta mögötti országúton veszi kezdetét, ahol egy testvérpár, Thris (Gina Phillips - Chained) és Darry (Justin Long - Pokolba taszítva, Die Hard 4) tart hazafelé autóval. Természetesen mennek a testvérekre jellemző viták és szurkálódások, ám a nyugalmukat megzavarja egy lepukkant teherautó, ami kis híján letarolja őket az útról, majd nem sokkal később azt látják, hogy ugyanez a férfi megkötözött holttesteket dobál le egy lyukba. Természetesen azonnal elindulnak segítségért, ám a férfi üldözni kezdi őket, amit éppen, hogy megúsznak, de ezzel még nincs vége.
Maga a film határozottan kellemes élmény, már csak azért is, mert üresjáratok nem nagyon vannak. Amint megismertük a szereplőket, máris megkapjuk a bonyodalmakat, és onnantól kezdve nincs megállás. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a férfi egy démon, akinek célja, hogy minnél több embert raboljon el és egyen meg. De nem éri be akármivel, ő ugyanis szervekre vágyik, így minden embernek azt a részét eszi meg ami a legjobb. Amit pedig megeszik, az a részévé válik.
A filmen látszódik az alacsony költségvetés. Elég, ha a szereplők számára gondolunk, vagy a helyszínre. Ennek ellenére azonban a lényegbe sikerült elég energiát fektetni. A szörny kellően gusztustalanul néz ki, ráadásul a gore is rendben van. Bár látszódik, hogy visszafogták magukat ezen a téren, azért igyekeztek megfelelni a horrorrajongóknak. Igazából az egyetlen problémám a látnok nő volt. Valahogy nem illett bele a képbe, és bár általamegtudtunk pár dolgot, inkább alibinek érződik az ő személye, csak azért, hogy nekünk, nézőknek elmondják, mi is akar lenni a lény.
Egyébként ez lehet csak nekem tűnt fel, de két filmre is volt utalás. Az egyik az Alien. A végén lévő sötétben bujkálós jeleneteknél nem egyszer utaltak rá. Többek között a falon mászó és a plafonról támadó szörnnyel. Ezenkívül pedig egy Bárányok hallgatnak-hasonlatot is észrevettem, az utolsó jelenetnél. Ez lehet sokakat zavarna, engem csak meglepett.
Őszintén, számomra ez a film nagy kedvenc, ám tisztában vagyok vele, hogy egy közepesnél éppen csak jobb horror. Ezért lehet, hogy kissé felül is értékelem, de egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni a nosztalgikus érzéstől, mikor még gyerekként megnéztem.
Értékelés: 8/10