A slasher műfaj szabályrendszere nincs igazán kőbe vésve, és a horror rajongók között is más és más definíció él ezzel a zsánerrel kapcsolatban. Sokan olyan filmeket is ide szoktak sorolni mint a Psycho, a Kamerales, vagy a Szemek arc nélkül. Véleményem szerint attól, hogy a történetben akad egy mániákus gyilkos, még nem feltétlenül esik bele ebbe a kategóriába. Íme tehát a saját meghatározásom: A slasher olyan horrorfilm, amiben emberek kis csoportját láthatjuk, egymás után haláloznak el, sorozatgyilkos(ok) által. 

Maga a slasher elnevezés egyfajta negatívan csengő billogként született meg ezekre a hatásvadász, véres alkotásokra. Már csak azért sem lehetne a fentebb említett műveket ide sorolni, még annak ellenére sem, hogy kétséget kizáróan kitaposták az utat a műfajnak. (mindhárom film 1960-as, és jócskán kiverte a biztosítékot a moziközönségnél anno.)

Messze nem mondható el, hogy láttam az összes slashert, mivel a 80-as években tucatszám jelentek meg ilyen filmek, nem beszélve arról, hogyha sikeres volt egy ilyen alkotás a mozipénztáraknál, akkor az automatikusan szülte a folytatások tömkelegét. A műfaj fontosabb darabjait azonban láttam, így állt össze ez a lista. A folytatásokat most mellőzném, de a leírásokban kitérek rájuk. 

1. The Texas Chain Saw Massacre (1974) 

A 60-as évek végén, a 70-es évek derekán, egy csomó olyan esemény, társadalmi változás történt az Egyesült Államokban amikre a filmművészet reflektálni kezdett. Vietnámi háború, Watergate ügy, Manson család rémtettei, és a hippi mozgalom lendülete is megtörni látszott a 70-es évek elejére. Ennek eredményeképpen a Hollywood-i mainstream rendszer-kritikussá kezdett válni, és nem félt bemutatni az Amerikai álom ideáinak hamisságát. Az akkori underground filmkészítés nem a magvas gondolatok elültetését célozta meg, javában dúlt a hatásvadász, véres alkotások, az úgynevezett exploitation filmek aranykora. Tobe Hooper író-rendező gondolt egy merészet és megpróbált a 19-re lapot húzni. Olyan Amerikai képet mutatott be nekünk a Texasi Láncfűrészes Mészárlás című filmjében ahol tort ült az erőszak és a téboly. Mindezt messze menőkig túlzón, szatirikus módon. 

A nyitány alatt egy rádió hírműsorát halhatjuk, amiben egy sor erőszakos eseményről számolnak be, miközben egy temetőt látunk ahol hullagyalázás miatt helyszínelnek a rendőrök. Mindez megadja a kezdő hangulatát a mozinak, ami innentől csak fokozodni fog. Egy ötfős fiatalokból álló társaságot követhetünk figyelemmel a film során, ahogy egy kannibálokból álló család, megpróbálja levadászni, köztük is a legparásabb arc, a szellemi fogyatékos, lenyúzott emberi arcbőrt viselő Bőrpofa. Ez az alkotás nem annyira véres, mint ahogy azt a cím sejteti, sokkan inkább építkezik bizarrabnál bizarrabb jelenetekre, ezeknek is a csúcspontja a film végi vacsora jelenet. A feszültséget pedig annyira jól építi fel Tobe Hooper, hogy a záró képsorok egy kisebb fajta feloldozással érnek fel a néző számára. Spoiler spoiler spoiler! A túlélő csaj hisztérikus nevetésétől mindig kiráz a hideg. 

A folytatások felejtősek, talán a 3. rész elmegy, a Texasi 3D és a Bőrpofa kegyetlen szar. A remake viszont egész jó, sőt. 

2. The Hills Have Eyes (2006) 

Egy amerikai kis család lakókocsis kirándulásra indul, amolyan igazi roadtripre, hogy bejárják az országot. Azonban a sivatagban, a semmi közepén lerobban az autójuk. Ez még nem is lenne baj, csak, hogy a közeli hegyekben árgus szemek figyelik minden lépésüket. Majd miután úgy érzik kiismerték hőseinket megindulnak, hogy vacsorára már emésztő rendszerükben legyen a kis család. A "harc" pedig megkezdődik, ahogy az lenni szokott életre-halálra. 

Oké, oké. Tudom, hogy a Sziklák szeme remake, hogy egyébként is láttuk már ezerszer és igen, sablonoknak sincs híján. Mégis mit keres akkor itt? Fontos tudni, hogy egy remek újrafilm, Aja első feldolgozása volt a Sziklák szeme és igen csak kitett magáért. Egy véres és durva filmet varázsolt a rajongók elé, amely nyomasztó hangulatával picit franciás. Ezek mellett pedig remek színészi játékok is javítják a film renoméját. A véres jelenetek pedig, tényleg véresek, igazi kaszabolós horror. 

3. Scream (1996) 

A 90-es évekre teljesen elfáradt a slasher műfaja, már csak a legnagyobb franchise-ok folytatásai voltak jelen a mozivásznakon, azok is eredeti ötlet híján, a saját toposzaikat és sablonjaikat rongyosra koptatva. De elmondható, hogy a komplett horrorfilmkészítés teszthalott állapotba került az évtized közepére, nem csak ez az alműfaj. A producereket pedig egyre kevésbé kecsegtette, hogy ilyen alkotásba fektessék a pénzüket, látva az egyre siralmasabb bevételeket. Ebbe a műfajba robbant be a Sikoly, és húzta ki a műfajt a slamasztikából. 

Kevin Williamson roppant erős forgatókönyvet tett le az asztalra, aminek a gerincét adta, hogy visszanyúlt az alapokhoz. Egyszerre működött hommage filmként és a szubzsáner paródiájaként. A feszültséget nagyon jól tudta humorral feloldani, mindezt nagyon precízen egyensúlyozva, pont annyira, hogy még komolyan lehessen venni horrorfilmként. A poénok javarészt a slasher szerelmeseinek szól, engem pedig egy percre se tudtak kizökkenteni a feszült légkörből. Gondolok itt ez alatt a mesteri nyitójelenetre, vagy a még erősebb házibulis részre ami vérfürdőbe torkollik. A legtöbb slasherel ellentétben itt vannak karakter ábrázolások, és nem csak biodíszlet funkciót töltenek be a szereplők, így van súlya annak amikor valaki fűbe harap. Valamint nagyon jól tartja fen a néző kiváncsiságát a film azzal kapcsolatban, hogy vajon kit is rejt a szellemálarc. 

A film után még pár évig pörögtek a tini horrorok majd újra kifújtak, de magának a horror filmeknek nagyon jót tett ez a mű. A 2. 3. részek rendben vannak, a 4. rész már semennyire se veszi magát komolyan és napjaink horror trendjén élcelődik, ez is egy szórakoztató darab. 

4. A Nightmare on Elm Street (1984)

A Rémálom az Elm utcában erejét Wes Craven kreativitása adta. Az ötlet mely szerint egy örült alak, név szerint Freddy Krueger, a tinik rémálmain keresztül gyilkolászik, már önmagában elvinné a hátán a filmet. Ezzel a húzással, ötletesebbnél ötletesebb jelenetekkel volt mód megtölteni a filmet. Az álomjelenetek, Freddy a legváratlanabbkor, és leglehetetlenebb helyekről hozza ránk a frászt, ott lehet az ágy belsejében, hogy elragadjon, vagy egy kád vízben, hogy megfojtson, de ha ahhoz van kedve akkor telefonon keresztül ad nyelves csókot kiszemelt áldozatának. Valamit az is növeli a film hangulatát, hogy Freddy elől látszólag nincs menekvés, előbb vagy utóbb mindenki álomba szenderül, akármennyire is igyekszik ezt elkerülni. 

Freddy már csak a külseje alapján is arra lett predesztinálva, hogy a popkultúra egyik emlékezetes alakjává váljon, az égett arcával, a csíkos pulóverével és a késpengés kesztyűjével. De csak a 3. részben válik azzá a beteg humorú mókamesterré akivel a legtöbben azonosítják a karaktert. A többi epizód is tartalmaz kreatív ötleteket, de az első rész színvonalát, talán csak a harmadik rész tudja megközelíteni. 

5. Friday the 13th (1980) 

Ennek a zsánernek a megítélését a legjobban a Péntek 13 példáján keresztül lehet a legjobban érzékeltetni. Ez volt az első nagy stúdió által forgalmazott slasher film. A Paramount pictures egész konkrétan fontolóra vette, hogy a film elején nem tüntetik fel a stúdió lógóját, inkább kifizetik a pénzbírságot, csak ne essen csorba a hírnevükön. De a színészek sem lelkesedtek a filmért, Betsy Palmer próbálta kiharcolni, hogy az ő nevét ne tüntessék fel a stáblistán, Kevin Bacon pedig egészen a 2000-es évek elejéig tagadta, hogy szerepelt volna ebben az alkotásban. 

A rókabőr effektus egy szériánál se volt ennyire látványos mint itt. Már a 4. résznek az volt az alcíme, hogy "Az utolsó fejezet" ez kissé elhamarkodott döntésnek bizonyult, mivel ez után még 6 epizód, egy crossover Freddy-vel és egy remake készült. De mégis ennek a franchise-nak köszönhetjük az egyik legikonikusabb gonosztevőt Jason Voorhees-t, aki csak második részben válik gyilkossá, a klasszikus hokimaszkos külsővel ahogyan az a popkultúrába is beleivódott, pedig csak a 3. résztől találkozhatunk vele. 

6. My Bloody Valentine (1981)

Egy olyan hatásvadász műfajnál mint a slasher, fontos szempont, hogy a gyilkolós jelenetek hatásosak, kreatívak, és véresek legyenek. Ha csak ez lenne a szempont akkor a dobogó felső fokára léphetne fel ez a mű. A megjelenésekor szanaszét vagdosták ezt az alkotást, de szerencsére ma már elérhető a teljes változat is. 

7. Black Christmas (1974) 

Nincs új nap alatt, minden dal remix, és minden film remake napjainkban. De ez régen se ment másként. A Halloween nagyon sok filmet inspirált ez tény, de ez nem jelenti azt, hogy Carpenter ne lett volna ihletett állapotban amikor a forgatókönyvét írta. Bob Clark a Fekete Karácsony rendezője egyenesen azt állítja, hogy annak idején beszélt Carpenternek egy esetleges folytatás ötletéről, amiben az itt tevékenykedő sorozatgyilkost elkapják, majd halloween éjjelén megszökik az elmegyógyintézetből. Hogy ez igaz, vagy csak Bob Clark-nak volt savanyú a szőlő a Halloween sikere után, az már valószínűleg sosem fog kiderülni. Én az utóbbira tippelek, de az kétségtelen, hogy Carpenter-re hatást gyakorolt a mű. De hogy a Fekete Karácsonyról is szót ejtsek. Egy perverz örült telefonon zaklatja egy lánykolesz lakóit, majd ezek a lányok egyesével eltünedeznek. A suspense kiválóan működik, plusz van még egy vékonyka krimi szál, mivel nem lehet tudni ki a gyilkos. 

8. Madman (1982)

Este, erdei tábortűz, rémtörténet mesélés. Nem messze a helyszíntől élt egy őrült férfi, aki lemészárolta az egész családját. Elítélték, felakasztották. Másnapra azonban csak az üres hurok lengett a fán. A legenda szerint azóta is itt van közöttük. Nem szabad kimondani a nevét, mert aki megteszi, a rém eljön érte. Ahogy ilyenkor lennie kell, az egyik menő srác rögvest feláll, és elordítja magát: "Hé rém, hol vagy?", majd egy kővel be is dobja a férfi régi, romos házának ablakát. A mesélő riadtan szemléli az eseményeket, a srác csak vigyorog. Pedig valaki már figyeli őket...

Feltétlenül ki kell emelni a kiváló képi világot, nagyon jól eltalálták az erdei szín- és fénykombinációt. Már csak emiatt is érdemes megnézni. 

9. The Burning (1981)

Szintén egy nyári táboros slasher. Igazából szórakoztatóbb mint az első Péntek 13. Ha egy kicsivel is talán de jobban van megírva, nem veszi magát annyira komolyan, és a gore jelenetek is jobbak. Filmtörténeti szempontból mégse akkora dobás, hiszen a fent említett film nyomvonalán halad, meg aztán nem tudok elvonatkoztatni a Péntek 13 folytatásoktól és Jason-től, ezért került lejjebb a listán.

10. Terror Train (1980) 

Elsős gimisek meg akarják viccelni egyik társukat, de elég rosszul sül el a dolog. Három évvel később, immár végzősként, nagy bulit csapnak. A társaság tagjai azonban elkezdenek egyesével meghalni. Szóval megadták a módját, de a hangulat lemaradt belőle. Vagy csak nekem nem jött át. Kifejezetten átlagos. Mindenesetre a gyilkos elég jól elrejtőzött.