Töredelmesen bevallom, nem számítottam semmi jóra, de azért legbelül kíváncsi voltam, mi a fészkes fene fog belőle kisülni eme – zseniálisan induló, aztán az idők folyamán egyre lejjebb és lejjebb süllyedő – trancsír-franchise sokadik folytatásából. Pontosan azt kaptam, amit reméltem: egy csúfondáros és silány másfél órát.

Egy rosszul sikerült mészárlás közben megszökik Bőrpofa egyik áldozata, minek következtében a rendőrség némi lokális redneck segítséggel porig égeti az egész tanyát. Egyedül csak az újszülött Heather éli túl az esetet, de arról meg senki nem tud, ugyanis az egyik mucsai tag titokban hazaviszi.

Ugrás az időben: Heather felnőtt, és az egyik nap levelet kap valamiféle örökségről, majd kiderül, hogy szülei valójában adoptálták. Ezen aztán baromi kibukik, de öt perccel később már bulizni indul seggarc barátaival. Mivel az elhalálozott nagyi főszereplőnkre hagyott háza pont útba esik, feltétlenül be kell ugraniuk. Bónuszként pedig egy bőrig ázott stoppos arcot is felvesznek, csak hogy eggyel növekedjen a kinyírandó személyek listája. Miközben egy silány közjáték keretében bemutatkozik a gyökér seriff és a nagyarcú ingatlanos, az agilis stoppos elkezdi kirámolni a kúriát, merthogy ez a szakmája. Mire fiataljaink hazaérnek természetesen hűlt helyét találják, mi persze tudjuk, hogy kit zártak be az alagsorba… Folytatásban egyre-másra tűnnek el szereplőink, végül Heather egy vidámparkba fut (?), Bőrarc meg utána. És kérem, itt hangzik el az egész TCM talán legröhejesebb, de mindenképpen legidiótább mondata a gyökér seriff szájából, miszerint „Dobja el a láncfűrészt!!!”. Ha lenne valami díj a legostobább mondatokra vonatkozólag, én kapásból jelöltetném. Bőrarc persze nem szarozik, jól eldobja, majdnem le is szedi a hülye seriff fejét, haha! Heather később az őrsre kerül, ahol aztán a véletlenül előhagyott dokumentumok alapján rájön, hogy ő valójában ennek a gyilkos szörnyetegnek az unokatestvére. Elszökik, de a Sawyer családját kinyíró kollektíva elfogja, és a vágóhídon felkínálják Bőrarcnak, mint egy szelet véres husit…

Érdekes tény, hogy már az eredeti franchise címét sem akarták / merték használni – aMassacreszócska ugye kimaradt -, nyilván ők is tudták (vagy legalábbis sejtették), mennyire silány fércmunka fog kijönni a kezeik közül. Az egy dolog, hogy új színt akartak vinni a történetben (rokoni szálak), de ez az egész a gyatra megvalósítás miatt annyira nem érdekel senkit, hogy az már félelmetes. A vége felé kilátszódó fél pár cici viszont már annál inkább, de a készítők sajnos azoktól is megfosztottak minket. Egyszerűen nevetséges szituációk, sutaság meg némi közepes gyilokfaktor – ami nyilván 3D-ben jól mutat -, de az egész nem több mint egy bátran kihagyható silány szutyok. Ja, és az meg milyen már, hogy Bőrpofa piros kardigánba rohangászik?!

Értékelés: 5/10

A sztori jól ismert: egy pszichopata, Michael Myers kiszabadul az elmegyógyintézetből, ahová azért került, mert öt évesen leszúrta a nővérét. Útja rögtön a szülővárosába viszi, ahol találomra öli a tinédzsereket. Ennyi, ez a váz, az ördög természetesen a részletekben lakozik. A mai napig megy vita, hogy ez tekinthető-e az első slasher-nek, vagy inkább a Black Christmas. Ezt a vitát én sose értettem, mivel két különböző filmről beszélünk. Ráadásul mindenki megfeledkezik a Toolbox Murders-ről, ami ha nem slasher, akkor mi a tököm? A Texasi láncfűrészes mészárlást meg már meg se merem említeni... Mindenesetre tény, hogy a karakteres, maszkos gyilkosos filmek nem lennének e nélkül. 

A cselekmény három, jól elkülöníthető részre bontható. Az elsőben Myers nem csinál mást, csak kukkol, megfigyel, követ. Elhiszem, hogy ez akkoriban nyugtalanítható lehetett a nézőknek, de ma már szimplán unalmas. Egyszerűen nem történik semmi. 

Viszont amint leszáll az éj, gyilkosunk munkába kezd. A film csúcspontja, legjobb része. Nem csak mert végre történik valami, hanem ahogy. Myers lazán ki-be sétál a kertvárosi házakban, amit megtehet, hiszen Halloween van, így a maszkja sem szúr szemet senkinek se. Na ez már tényleg nyugtalanító. Oda az otthont jelentő biztonság érzése. Most mondhatnám, hogy erre az is rátesz egy lapáttal, hogy a félelem tárgya egy ember, nem démonok vagy űrlények. Csakhogy ebben a lezárás miatt nem lehetünk biztosak. Még tegyük azt is hozzá, hogy azért az autós-fojtógatós jelenet nagyon gáz, főleg, hogy a végen a "hulla" szépen visszadugja a nyelvét és becsukja a száját... 

A harmadik része a cselekménynek pedig csupán annyi, hogy Jamie Lee Curtis (had ne mutassam be) fel-le rohangál. Ezt sajnos nagyon elnyújtották, a sokszori feltámadás meg inkább nevetséges, mint félelemkeltő. 

Amekkora Szent Tehén, annyira megbocsájtanak neki minden hibát. Például a legkézenfekvőbbet, hogy Myers mégis hogy a fenébe tanult meg autót vezetni? Ráadásul olyan profi módon, hogy a követés művészetét is elsajátította! A doki erre csak annyit mond, hogy "biztos valaki tanítgatta"... skandallum! Sőt, még a hazafelé vezető útra is könnyedén rábukkant! Eleve hogy szökött meg? Mert erre se kapunk magyarázatot. Azért az ehhez kapcsoló bóklászó őrültek látványa tényleg hatásos. 

A másik sarkalatos pont maga Myers jelleme. Semmit nem tudunk meg róla, és sokaknak ez még tetszik is! Mert hogy "az ismeretlen még félelmetesebb" - ez akkor lett volna igazán szép, ha a végén nem látjuk az arcát. Az nekem legalábbis illúzióromboló volt. Meg eleve, most csak fogadjuk el, hogy ő egy érzelemmentes gyilkológép? Ahogy az orvosa is megmondta? Igen? Akkor miért nem ölt kisgyereket? Pedig lehetősége lett volna rá, hiszen szabadon járnak-kelnek a kölykök... A másik kapcsolatos problémám, hogy túlságosan is profi, mintha rengeteg tapasztalata lett volna már, ami ugye lehetetlen. Ninjákat megszégyenítő módon settenkedik és mindig tudja, hogy ki merre van. 

Elismerem, hogy ilyen kevés pénzből (300 ezer dollár) kihozták a maximumot. Meg, hogy mai szemmel is élvezhető. A zene végig lenyűgöző, ehhez kétség sem fér (amit ugye Carpenter szerzett). De tele van olyan fehér foltokkal, ami mellett nem szabad szemet hunyni. 

Értékelés: 6/10 

A slasher műfaj szabályrendszere nincs igazán kőbe vésve, és a horror rajongók között is más és más definíció él ezzel a zsánerrel kapcsolatban. Sokan olyan filmeket is ide szoktak sorolni mint a Psycho, a Kamerales, vagy a Szemek arc nélkül. Véleményem szerint attól, hogy a történetben akad egy mániákus gyilkos, még nem feltétlenül esik bele ebbe a kategóriába. Íme tehát a saját meghatározásom: A slasher olyan horrorfilm, amiben emberek kis csoportját láthatjuk, egymás után haláloznak el, sorozatgyilkos(ok) által. 

Maga a slasher elnevezés egyfajta negatívan csengő billogként született meg ezekre a hatásvadász, véres alkotásokra. Már csak azért sem lehetne a fentebb említett műveket ide sorolni, még annak ellenére sem, hogy kétséget kizáróan kitaposták az utat a műfajnak. (mindhárom film 1960-as, és jócskán kiverte a biztosítékot a moziközönségnél anno.)

Messze nem mondható el, hogy láttam az összes slashert, mivel a 80-as években tucatszám jelentek meg ilyen filmek, nem beszélve arról, hogyha sikeres volt egy ilyen alkotás a mozipénztáraknál, akkor az automatikusan szülte a folytatások tömkelegét. A műfaj fontosabb darabjait azonban láttam, így állt össze ez a lista. A folytatásokat most mellőzném, de a leírásokban kitérek rájuk. 

1. The Texas Chain Saw Massacre (1974) 

A 60-as évek végén, a 70-es évek derekán, egy csomó olyan esemény, társadalmi változás történt az Egyesült Államokban amikre a filmművészet reflektálni kezdett. Vietnámi háború, Watergate ügy, Manson család rémtettei, és a hippi mozgalom lendülete is megtörni látszott a 70-es évek elejére. Ennek eredményeképpen a Hollywood-i mainstream rendszer-kritikussá kezdett válni, és nem félt bemutatni az Amerikai álom ideáinak hamisságát. Az akkori underground filmkészítés nem a magvas gondolatok elültetését célozta meg, javában dúlt a hatásvadász, véres alkotások, az úgynevezett exploitation filmek aranykora. Tobe Hooper író-rendező gondolt egy merészet és megpróbált a 19-re lapot húzni. Olyan Amerikai képet mutatott be nekünk a Texasi Láncfűrészes Mészárlás című filmjében ahol tort ült az erőszak és a téboly. Mindezt messze menőkig túlzón, szatirikus módon. 

A nyitány alatt egy rádió hírműsorát halhatjuk, amiben egy sor erőszakos eseményről számolnak be, miközben egy temetőt látunk ahol hullagyalázás miatt helyszínelnek a rendőrök. Mindez megadja a kezdő hangulatát a mozinak, ami innentől csak fokozodni fog. Egy ötfős fiatalokból álló társaságot követhetünk figyelemmel a film során, ahogy egy kannibálokból álló család, megpróbálja levadászni, köztük is a legparásabb arc, a szellemi fogyatékos, lenyúzott emberi arcbőrt viselő Bőrpofa. Ez az alkotás nem annyira véres, mint ahogy azt a cím sejteti, sokkan inkább építkezik bizarrabnál bizarrabb jelenetekre, ezeknek is a csúcspontja a film végi vacsora jelenet. A feszültséget pedig annyira jól építi fel Tobe Hooper, hogy a záró képsorok egy kisebb fajta feloldozással érnek fel a néző számára. Spoiler spoiler spoiler! A túlélő csaj hisztérikus nevetésétől mindig kiráz a hideg. 

A folytatások felejtősek, talán a 3. rész elmegy, a Texasi 3D és a Bőrpofa kegyetlen szar. A remake viszont egész jó, sőt. 

2. The Hills Have Eyes (2006) 

Egy amerikai kis család lakókocsis kirándulásra indul, amolyan igazi roadtripre, hogy bejárják az országot. Azonban a sivatagban, a semmi közepén lerobban az autójuk. Ez még nem is lenne baj, csak, hogy a közeli hegyekben árgus szemek figyelik minden lépésüket. Majd miután úgy érzik kiismerték hőseinket megindulnak, hogy vacsorára már emésztő rendszerükben legyen a kis család. A "harc" pedig megkezdődik, ahogy az lenni szokott életre-halálra. 

Oké, oké. Tudom, hogy a Sziklák szeme remake, hogy egyébként is láttuk már ezerszer és igen, sablonoknak sincs híján. Mégis mit keres akkor itt? Fontos tudni, hogy egy remek újrafilm, Aja első feldolgozása volt a Sziklák szeme és igen csak kitett magáért. Egy véres és durva filmet varázsolt a rajongók elé, amely nyomasztó hangulatával picit franciás. Ezek mellett pedig remek színészi játékok is javítják a film renoméját. A véres jelenetek pedig, tényleg véresek, igazi kaszabolós horror. 

3. Scream (1996) 

A 90-es évekre teljesen elfáradt a slasher műfaja, már csak a legnagyobb franchise-ok folytatásai voltak jelen a mozivásznakon, azok is eredeti ötlet híján, a saját toposzaikat és sablonjaikat rongyosra koptatva. De elmondható, hogy a komplett horrorfilmkészítés teszthalott állapotba került az évtized közepére, nem csak ez az alműfaj. A producereket pedig egyre kevésbé kecsegtette, hogy ilyen alkotásba fektessék a pénzüket, látva az egyre siralmasabb bevételeket. Ebbe a műfajba robbant be a Sikoly, és húzta ki a műfajt a slamasztikából. 

Kevin Williamson roppant erős forgatókönyvet tett le az asztalra, aminek a gerincét adta, hogy visszanyúlt az alapokhoz. Egyszerre működött hommage filmként és a szubzsáner paródiájaként. A feszültséget nagyon jól tudta humorral feloldani, mindezt nagyon precízen egyensúlyozva, pont annyira, hogy még komolyan lehessen venni horrorfilmként. A poénok javarészt a slasher szerelmeseinek szól, engem pedig egy percre se tudtak kizökkenteni a feszült légkörből. Gondolok itt ez alatt a mesteri nyitójelenetre, vagy a még erősebb házibulis részre ami vérfürdőbe torkollik. A legtöbb slasherel ellentétben itt vannak karakter ábrázolások, és nem csak biodíszlet funkciót töltenek be a szereplők, így van súlya annak amikor valaki fűbe harap. Valamint nagyon jól tartja fen a néző kiváncsiságát a film azzal kapcsolatban, hogy vajon kit is rejt a szellemálarc. 

A film után még pár évig pörögtek a tini horrorok majd újra kifújtak, de magának a horror filmeknek nagyon jót tett ez a mű. A 2. 3. részek rendben vannak, a 4. rész már semennyire se veszi magát komolyan és napjaink horror trendjén élcelődik, ez is egy szórakoztató darab. 

4. A Nightmare on Elm Street (1984)

A Rémálom az Elm utcában erejét Wes Craven kreativitása adta. Az ötlet mely szerint egy örült alak, név szerint Freddy Krueger, a tinik rémálmain keresztül gyilkolászik, már önmagában elvinné a hátán a filmet. Ezzel a húzással, ötletesebbnél ötletesebb jelenetekkel volt mód megtölteni a filmet. Az álomjelenetek, Freddy a legváratlanabbkor, és leglehetetlenebb helyekről hozza ránk a frászt, ott lehet az ágy belsejében, hogy elragadjon, vagy egy kád vízben, hogy megfojtson, de ha ahhoz van kedve akkor telefonon keresztül ad nyelves csókot kiszemelt áldozatának. Valamit az is növeli a film hangulatát, hogy Freddy elől látszólag nincs menekvés, előbb vagy utóbb mindenki álomba szenderül, akármennyire is igyekszik ezt elkerülni. 

Freddy már csak a külseje alapján is arra lett predesztinálva, hogy a popkultúra egyik emlékezetes alakjává váljon, az égett arcával, a csíkos pulóverével és a késpengés kesztyűjével. De csak a 3. részben válik azzá a beteg humorú mókamesterré akivel a legtöbben azonosítják a karaktert. A többi epizód is tartalmaz kreatív ötleteket, de az első rész színvonalát, talán csak a harmadik rész tudja megközelíteni. 

5. Friday the 13th (1980) 

Ennek a zsánernek a megítélését a legjobban a Péntek 13 példáján keresztül lehet a legjobban érzékeltetni. Ez volt az első nagy stúdió által forgalmazott slasher film. A Paramount pictures egész konkrétan fontolóra vette, hogy a film elején nem tüntetik fel a stúdió lógóját, inkább kifizetik a pénzbírságot, csak ne essen csorba a hírnevükön. De a színészek sem lelkesedtek a filmért, Betsy Palmer próbálta kiharcolni, hogy az ő nevét ne tüntessék fel a stáblistán, Kevin Bacon pedig egészen a 2000-es évek elejéig tagadta, hogy szerepelt volna ebben az alkotásban. 

A rókabőr effektus egy szériánál se volt ennyire látványos mint itt. Már a 4. résznek az volt az alcíme, hogy "Az utolsó fejezet" ez kissé elhamarkodott döntésnek bizonyult, mivel ez után még 6 epizód, egy crossover Freddy-vel és egy remake készült. De mégis ennek a franchise-nak köszönhetjük az egyik legikonikusabb gonosztevőt Jason Voorhees-t, aki csak második részben válik gyilkossá, a klasszikus hokimaszkos külsővel ahogyan az a popkultúrába is beleivódott, pedig csak a 3. résztől találkozhatunk vele. 

6. My Bloody Valentine (1981)

Egy olyan hatásvadász műfajnál mint a slasher, fontos szempont, hogy a gyilkolós jelenetek hatásosak, kreatívak, és véresek legyenek. Ha csak ez lenne a szempont akkor a dobogó felső fokára léphetne fel ez a mű. A megjelenésekor szanaszét vagdosták ezt az alkotást, de szerencsére ma már elérhető a teljes változat is. 

7. Black Christmas (1974) 

Nincs új nap alatt, minden dal remix, és minden film remake napjainkban. De ez régen se ment másként. A Halloween nagyon sok filmet inspirált ez tény, de ez nem jelenti azt, hogy Carpenter ne lett volna ihletett állapotban amikor a forgatókönyvét írta. Bob Clark a Fekete Karácsony rendezője egyenesen azt állítja, hogy annak idején beszélt Carpenternek egy esetleges folytatás ötletéről, amiben az itt tevékenykedő sorozatgyilkost elkapják, majd halloween éjjelén megszökik az elmegyógyintézetből. Hogy ez igaz, vagy csak Bob Clark-nak volt savanyú a szőlő a Halloween sikere után, az már valószínűleg sosem fog kiderülni. Én az utóbbira tippelek, de az kétségtelen, hogy Carpenter-re hatást gyakorolt a mű. De hogy a Fekete Karácsonyról is szót ejtsek. Egy perverz örült telefonon zaklatja egy lánykolesz lakóit, majd ezek a lányok egyesével eltünedeznek. A suspense kiválóan működik, plusz van még egy vékonyka krimi szál, mivel nem lehet tudni ki a gyilkos. 

8. Madman (1982)

Este, erdei tábortűz, rémtörténet mesélés. Nem messze a helyszíntől élt egy őrült férfi, aki lemészárolta az egész családját. Elítélték, felakasztották. Másnapra azonban csak az üres hurok lengett a fán. A legenda szerint azóta is itt van közöttük. Nem szabad kimondani a nevét, mert aki megteszi, a rém eljön érte. Ahogy ilyenkor lennie kell, az egyik menő srác rögvest feláll, és elordítja magát: "Hé rém, hol vagy?", majd egy kővel be is dobja a férfi régi, romos házának ablakát. A mesélő riadtan szemléli az eseményeket, a srác csak vigyorog. Pedig valaki már figyeli őket...

Feltétlenül ki kell emelni a kiváló képi világot, nagyon jól eltalálták az erdei szín- és fénykombinációt. Már csak emiatt is érdemes megnézni. 

9. The Burning (1981)

Szintén egy nyári táboros slasher. Igazából szórakoztatóbb mint az első Péntek 13. Ha egy kicsivel is talán de jobban van megírva, nem veszi magát annyira komolyan, és a gore jelenetek is jobbak. Filmtörténeti szempontból mégse akkora dobás, hiszen a fent említett film nyomvonalán halad, meg aztán nem tudok elvonatkoztatni a Péntek 13 folytatásoktól és Jason-től, ezért került lejjebb a listán.

10. Terror Train (1980) 

Elsős gimisek meg akarják viccelni egyik társukat, de elég rosszul sül el a dolog. Három évvel később, immár végzősként, nagy bulit csapnak. A társaság tagjai azonban elkezdenek egyesével meghalni. Szóval megadták a módját, de a hangulat lemaradt belőle. Vagy csak nekem nem jött át. Kifejezetten átlagos. Mindenesetre a gyilkos elég jól elrejtőzött. 

Bátran kimerem jelenteni, hogy Victor Salva egyetlen maradandó filmje az Aki bújt, Aki nem, ami azért, valljuk be, elég szomorú, hiszen nem egy korszakalkotó vagy zseniális műről van szó, hanem egy egyszerű véres, menekülős szörnyfilmről, ami eléri a célját, de a laikusokat nem fogja lenyűgözni. Hogy miért gondolom ezt? Lássuk. 

Történetünk egy isten háta mögötti országúton veszi kezdetét, ahol egy testvérpár, Thris (Gina Phillips - Chained) és Darry (Justin Long - Pokolba taszítva, Die Hard 4) tart hazafelé autóval. Természetesen mennek a testvérekre jellemző viták és szurkálódások, ám a nyugalmukat megzavarja egy lepukkant teherautó, ami kis híján letarolja őket az útról, majd nem sokkal később azt látják, hogy ugyanez a férfi megkötözött holttesteket dobál le egy lyukba. Természetesen azonnal elindulnak segítségért, ám a férfi üldözni kezdi őket, amit éppen, hogy megúsznak, de ezzel még nincs vége. 

Maga a film határozottan kellemes élmény, már csak azért is, mert üresjáratok nem nagyon vannak. Amint megismertük a szereplőket, máris megkapjuk a bonyodalmakat, és onnantól kezdve nincs megállás. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a férfi egy démon, akinek célja, hogy minnél több embert raboljon el és egyen meg. De nem éri be akármivel, ő ugyanis szervekre vágyik, így minden embernek azt a részét eszi meg ami a legjobb. Amit pedig megeszik, az a részévé válik. 

A filmen látszódik az alacsony költségvetés. Elég, ha a szereplők számára gondolunk, vagy a helyszínre. Ennek ellenére azonban a lényegbe sikerült elég energiát fektetni. A szörny kellően gusztustalanul néz ki, ráadásul a gore is rendben van. Bár látszódik, hogy visszafogták magukat ezen a téren, azért igyekeztek megfelelni a horrorrajongóknak. Igazából az egyetlen problémám a látnok nő volt. Valahogy nem illett bele a képbe, és bár általamegtudtunk pár dolgot, inkább alibinek érződik az ő személye, csak azért, hogy nekünk, nézőknek elmondják, mi is akar lenni a lény. 

Egyébként ez lehet csak nekem tűnt fel, de két filmre is volt utalás. Az egyik az Alien. A végén lévő sötétben bujkálós jeleneteknél nem egyszer utaltak rá. Többek között a falon mászó és a plafonról támadó szörnnyel. Ezenkívül pedig egy Bárányok hallgatnak-hasonlatot is észrevettem, az utolsó jelenetnél. Ez lehet sokakat zavarna, engem csak meglepett. 

Őszintén, számomra ez a film nagy kedvenc, ám tisztában vagyok vele, hogy egy közepesnél éppen csak jobb horror. Ezért lehet, hogy kissé felül is értékelem, de egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni a nosztalgikus érzéstől, mikor még gyerekként megnéztem. 

Értékelés: 8/10 

Szegény rendező nem vitte sokra, jóformán egész munkássága ebből a filmből és a folytatások utáni jogdíjakból áll, számomra érthetetlen okokból. Mert ez egy igazi gyöngyszem a slasher tengerben. 1983... Az említett műfaj a fénykorát éli: A Péntek 13 nár 3 részt is megélt, aztán ott volt Az erdei fantom is ami ugyan, másolatnak tűnik, de ettől függetlenül egy élvezhető darab. Közös vonás, hogy a helyszín mindig egy tóparti tábor, ahogy itt is. Ez pedig abszolút tudatos. Látszólag nem akar különb lenni, mint egy akkori átlagos slasher, pedig nagyon is az. 

Végig furcsa kettőség jelzi a filmet: ugyan nem látjuk a gyilkost "munka" közben, de mégis tudjuk ki az. A rendező abszolút nem akar csapdát állítani a nézőknek, hogy a végén a képünkbe röhögve közölje azt, hogy "háhá, nem is Ő volt az!". Teszi ezt minden joggal, hiszen a végén akkor is lesz egy akkora fordulat, hogy még jómagam is ledöbbentem. Nagyon nagy ötlet, semmikép sem szeretném lelőni a poént, remélem a kommentelők sem fogják (különben szakcionálok). 

 A történet rém egyszerű: van egy csendes, zárkozott lány (14 éves), aki az unokatestvérével együtt elmegy táborozni, hiszen az milyen "mókás". Zárkózottságát abszolút megértjük, mivel szegényke a film elején elveszítette a családját, sajnos elég röhejes kivitelezés közepette, de megmerem kockáztatni, hogy ez is szándékos volt. Aztán persze mindenki, fiúk és lányok egyaránt szívatják. Ismerős, nem? Mármint ilyen helyeken mindig van 1-2 különc, aki a közös játékokból szereti kivonni magát, ezért inkább csendben elüldögél. Így a szimpátiánk megvan, pláne úgy, hogy ezt megfejelték egy tüneményes románccal, ami közte és egy vele egyidős fiú között jött létre. Ez a motívum, na meg az alapötlet, hogy a főszereplők szinte még gyerekek, ad egy sajátos bájt az egész alkotásnak. 

Azért nem marad el az öldöklés sem, melyek igen látványosak és igen változatosak is. Ez mellesleg minden részre igaz lesz. Van itt leforázás, vízbe fojtás, késelés, stb. A film tele van finom poénokkal és apróbb kikacsintásokkal a nézők felé, hogy ne vegyül túl komolyan. És bejött! Iszonyatosan nagy hangulata van, annak ellenére, hogy kissé elnyújtott a történet, ami szigorúan nem más, mint állandó önismétlés. Ofkorsz, ez a legtöbb sorozatgyilkosos filmre is igaz. 

Az áldozatokat csak részben sajnáljuk: a pedofil szakácsot abszolút nem tudjuk, de a gonoszkodó ribit, vagy az erőszakos srácot sem. Apropó: azt is egész jól megoldották, hogy hogy tud sokáig észrevétlenül öldökölni a tettes: első pár esetben egyszerűen balesetnek tekintik a szerencsétlenségeket. Ez elég prózai, de még mindig jobb, mintha egyszerűen "eltűnnének". 

Egyébként a szereplők remek korképet is mutatnak: a srácokon "top" és sortnadrág, ami akkoriban trendi volt. A frizurákat ma már megmosolyogjuk. Aztán ott van a szinti pop zene, elmaradhatatlan kellék, továbbá egy nagy adag szexuális túlfűtöttség is, ami már a kamaszoknál is jelentkezik. 

Technikailag semmi kivetnivalóm sincs, ahogy a folytatásokban sem. A sminkek a művégtagok kellően hitelesek. Az operatőri munka korrekt. Ezért ilyen részletekre engedelmetekkel nem térnék ki. A befejezés, mint ahogy már írtam, eléggé epikus és megdöbbentő. Zseniális. A lényeg, hogy ez egy kiváló slasher, mondhatni alapmű. 

Értékelés: 9/10